KÖZLEMÉNY
Klubunk a következő közleményt teszi a jelenlegi helyzettel és a jövővel kapcsolatban:
117 év! Még kimondani is sok. Rengeteg jó és rossz dolgon átmentünk, de még mindig itt vagyunk. Lássuk dióhéjban, mi az ami belefért ebbe a 117 évbe.
A Váci Sport Egyesület (VSE) 1899. júniusában alakult meg, de hivatalosan csak 1899. november 28-án került bejegyzésre. Az egyesületen belül öt szakosztály alakult meg, így a fiatalság a következő öt sportág közül tudott választani, szöveghűen idézve: „kerékpározás, vívás, torna (a: laon tennis, b: labdázás), gyalog turisztika és evezés".1 Mivel Budapesten ebben az időszakban már sorra rendezték a labdarúgó mérkőzéseket, Vácott is felvették az alapszabályba a „footballt”, de egyelőre még nem működött szakosztály.
1904-ben az első futballcsapat alakításával párhuzamosan pályaépítésbe is kezdett a klub. A játéktér 1904. májusában készült el a Duna jobb partján, az úgynevezett Pokol Csárda mögötti erdőben, ahol 17 sornyi fát áldoztak fel a cél érdekében. A pályaavató mérkőzésre 1904. május 24-én került sor, klubunk ellenfele a Műegyetem FC volt. A mérkőzést a fővárosi alakulat nyerte, a már ekkor is piros-kékben játszó csapatunk ellen.
Több mint száz éves történeleme során a klubunk a megyei első osztálytól kezdve az NB I-ig a magyar labdarúgás majd minden osztályában szerepelt, mindenhol szép sikereket elérve.
1994-ben csapatunk a legmagasabb osztályában az NB I-ben nyert bajnoki címet. Előttünk csak a Nagyvárad és a Győr, utánunk is csak a Dunaújváros, a ZTE, a Debrecen és a Videoton tudott vidéki csapatként magyar bajnok lenni. Vác a fentebb felsorolt városok közül a legkisebb, mégis jó néhány játékost adott a válogatottnak, valamint a különböző korosztályos válogatottaknak illetve az olimpiai válogatottnak is.
A 19. és 20. század fordulóján alapított klubunk a több mint száz éves fennállása során több névváltozáson esett keresztül. Az első három évtizedben eredeti formájában Váci Sport Egyesület néven szerepelt. A harmincas-negyvenes években azonban többször anyagi- illetve pályagondokkal küzdött, így több más helyi csapattal is egyesült, mint például a Váci Atlétikai Clubbal, vagy a Váci Reménységgel. Az 50-es években szinte szezononként változott a csapat neve, majd a 70-es évektől stabilizálódott, és ugyan szinte mindig valami toldalékkal kiegészülve, de állandósult a Vác FC megnevezés.
Klubunk a kezdeti évtizedekben főként a másodosztályban szerepelt, ahol többször bajnoki címet is szerzett. Azonban a 40-es évektől kezdődően többször alacsonyabb osztályban (harmad-negyed) is megfordultunk, a legmélyebb pont az 1965-ös ötödosztályú szereplés volt, mely ugyan bajnoki cím megszerzésével ért véget.
Fontos pillanat volt a csapat életében az 1967-ben a mai helyén, a Ligetben átadott Városi Stadion. Stadionavató mérkőzésen a magyar válogatott volt az ellenfél, melytől 5-1-re kapott ki csapatunk.
1977-ben aztán több évtizednyi alacsonyabb osztályú szereplés után a harmadik vonalban szerzett bajnoki címnek köszönhetően klubunk ismét másodosztályú lett, azaz visszakerült a magyar futball térképére. A feljutás után az első időszakban folyamatosan a középmezőnyben szerepelt csapatunk. 1980-ban a Budapesti Vasas Izzóval fuzionált csapatunk, így ettől az évtől kezdve Váci Izzó MTE néven szerepeltünk tovább. Az 1981/82-es szezon végén a három csoportos NB II-es bajnokságot átszervezte az MLSZ, így csapatunk egy rövid időre ismét búcsúzott a másodosztálytól, ahová majd 1984-ben tér vissza. Ekkor vette kezdetét a váci foci legsikeresebb időszaka.
1985-ben bronzérmet, majd az 1986/1987-es szezonban ezüstérmet nyert, mellyel megváltotta jegyét az NB I-ben. Ebben az időszakban állt a csapat mögé támogatóként a Samsung, mely megteremtette a stabil NB I-es csapat működési feltételeit.
A legmagasabb osztályban az első jelentős siker az 1991-es negyedik helyezés volt, majd ezt követte az 1992-ben és 1993-ban megszerzett ezüstérem. Aztán 1994-ben már nem volt jobb csapat klubunknál, hiszen ekkor Csank János vezetésével a felért a csúcsra a csapat, és megszerezte a magyar bajnoki címet. A csapat tagjai voltak: Hahn Árpád, Koszta János, Nyilas Elek, Puglits Gábor, Nagy Tibor, Kriska Gábor, Aranyos Imre, Romanek János, Füle Antal, Víg Péter, Simon Antal, Szedlacsek István, Kasza István, Répási László, Molnár György, Miovecz Zoltán, Dzurják József, Szalai Attila, Sallai Tibor, Burzi Attila, Nyikos József, Schwarcz Zoltán, Bereczki Péter, Hámori István és Kelemen Zsolt. Közülük többen a címeres mezt is magukra ölthették, többek között Nagy Tibor, Koszta János, Répási László, Simon Antal, Hahn Árpád és Puglits Gábor.
Az 1990-es évek elején nemcsak a bajnokságban, de a Magyar Kupában is remekelt az együttes, hiszen háromszor is kupadöntőt játszott (1991, 1992, 1995), igaz mind háromszor meg kellett elégednie az ezüstéremmel.
A 90-es évek elején illetve közepén a remek magyar bajnoki és kupa szereplésnek köszönhetően a nemzetközi kupában is megmérethette magát klubunk. Bár a nemzetközi porondon világraszóló sikert nem sikerült aratnunk, a teljesség igénye nélkül játszottunk többek között a Dinamo Moszkva, a Benfica, a PSG csapataival is.
Az 1990-es évek második felében azonban már a kiesés ellen küzdelemről szóltak a minden napok, mely 2000-ben csúcsosodott ki. Az ekkora már morálisan és szakmailag is teljesen szétesett csapatunk kiesett az első osztályból, ahová még 2006-ban egy szezon erejéig visszatértünk.
Az első osztályból való kiesés után egy szezon erejéig a negyedosztályban találta magát a klub, majd rövid idő alatt vissza küzdötte magát a második vonalba.
2007-ben ismét fuzionált csapatunk, ezúttal az Újbudával. Klubunk 2008. nyarán ismét megmérkőzött az ekkor Erwin Koeman vezette magyar válogatottal, melytől négy nulla arányban vereséget szenvedett.
Klubunk stabil másodosztályú szereplésének 2013 elején az MLSZ kizáró határozata vetett véget, ugyanis a 2012 augusztusában egy angol befektető (John Peter Marshall, csapatunk jelenlegi tulajdonosa) által megvásárolt klublicencéről kiderült, hogy a korábbi tulajdonos nem is adta át. Így függetlenül attól, hogy ősszel a bajnokság 5. helyen végzett az akkori csapat, amit minden anyagi tekintetben csak az angol befektető finanszírozott, a korábbi tulajdonos túlkapásai es állandó atrocitásai miatt a Magyar Labdarúgó Szövetség Licencadó Bizottsága visszavonta –jogosan– az akkor Dunakanyar-Vác NB II-es licencét.
Így 2013-ban kezdődött az újjáépítés és újra tervezés időszaka, hiszen klubunknak a megyei első osztályból kellett újra kezdenie. (A Dunakeszi Kinizsi jogán.) Az első két évben a korábbi sikerkovács Csank János vezetésével kétszer is bajnoki címet nyert csapatunk, előbb a megyei első osztályban, majd az NB III-ban is, így 2015 őszén már ismét az NB II-ben kezdhette meg a bajnoki küzdelmet a Vác FC. Az első szezon végén sikeresen megőriztük másodosztályú tagságunkat, így cél egy középtávon stabil másodosztályú csapat kialakítása, hosszabb távon pedig, hogy egyszer ismét a legjobbak között szerepeljen csapatunk.
Hajrá Piros-kékek! Hajrá Vác!